…avagy, mi a különbség, és mire is van szükségem?
Kedvenc topik. Szerintem álmomból felkeltve is bármikor el tudnám mantrázni. 🙂
A párok nagyrészt már jól felkészültek a témában, és amikor először leülünk beszélgetni, általam mindig elhangzik a fenti kérdés, ám az elmúlt négy évben nem volt már olyan, aki ne tudta volna a választ. Ráadásul jól. 🙂
Ennek ellenére a különböző esküvő témájú kiállításokon azt tapasztaltam, hogy még mindig sokan nincsenek tisztában a szertartásvezetők létjogosultságával, és meghökkenve hallgatják, hogy ez a nő mit is akar eladni nekünk.
Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy ennél csak az rémiszt meg jobban, mikor a saját családom se tudja, hogy pontosan mi is az én munkám… Szerencsére tavaly az unokatesómék esküvőjén azért a helyére került néhány dolog és végre rend lett a fejekben. 😀
Néhány hónapja részt vettem Bihari Viki egyik íráskurzusán, ahova elsősorban azért mentem, mert nagy gurunak tartom a social media területén.
Sokkal többet kaptam annál, mint amit reméltem.
Viki azt mondta, hogy a kritikát senki nem bírja, bár mindenki állítja, hogy igen, én mégis mosolyogva fogadtam, többszöri boncolgatását annak, hogy túlságosan hosszan írok, túl kifejtősen, nem hagyom, hogy az olvasó bármit beleképzeljen a történetbe, mert az utolsó részletig kibontom és megmagyarázom a tartalmat.
Volt már egy írásom ebben a témában. (Ez a mostani annak az átirata, mert ezt a blogot az alapoktól szeretném kezdeni.)
Felolvastam Vikinek a csoport előtt.
Nem változott meg a véleménye, és állította, hogy senki nem olvassa majd végig. 🙂
Ennélfogva próbáltam, esküszöm tényleg próbáltam rövidebbre fogni, de amint töröltem belőle részeket, egyből rámtört valamiféle hiányérzet.
Ezért kérlek Benneteket, hogy bocsássátok meg, de hosszú lesz, ám cserébe velős.
Ha eddig nem tudtad, hogy mi a különbség anyakönyvvezető és szertartásvezető között, akkor most megtudod, ezt garantálom.
Vikit pedig csókoltatom, és ígérem a többi bejegyzést igyekszem majd rövidebbre fogni, hogy ne hozzak Rá szégyent!
Szóval… Kezdjük…
Hosszas gondolkodás után rájöttem, hogy az a cím, hogy “Anyakönyvvezető vagy Szertartásvezető?” egyáltalán nem állja meg a helyét, hisz az anyakönyvvezető nem hagyható ki a történetből, mivel általa jön létre a hivatalos családi kötelék.
A sok-sok felesleges maszlagot kihagyom arról, hogy miben különbözik az anyakönyvvezető és a szertartásvezető, így most álljon itt csak a lényeg.
A házasságkötéshez anyakönyvvezető KELL. Ő egy hivatali személy, akinek az állam által ráruházott joga, hogy férjnek és feleségnek mondjon ki Benneteket. Területi illetékessége van, így csak a saját körzetén belül mozoghat és kizárólag jegyzői engedéllyel hagyhatja el a hivatalát, vagyis mehet ki külső helyszínre.
A szertartásvezető egy szolgáltató. Jó esetben ezzel együtt vállalkozó is, és nem valami feketemunkás. Ő megjelenésében hasonló, mint az anyakönyvvezető. Csinos, van piros-fehér-zöld szalagja, de ennek viselésétől el is tud tekinteni, mivel erről semmilyen törvény nem rendelkezik az ő esetében. Hivatalos családi kötelék általa nem tud megvalósulni, ám térben és időben semmilyen korlátba nem ütközik. A szertartásvezetőnek az a feladata, hogy megerősítse vagy újra lecelebrálja a házasságkötést, melyet az anyakönyvvezető már hivatalossá tett.
Lássuk hogyan is néz ki ez a valóságban.
A régi iskola az, hogy a pár élete nagy napján elmegy a házasságkötő terembe. Odautaztatja a násznépet, rájuk aggatja a parkolóhely keresési mizériát, hagyja hogy magassarkúban odatipegjenek a macskaköves úton, majd ugyanez megtörténik visszafele is. Jó esetben ezután elindulhatnak az étterem felé, vagy a másik opció, hogy ugyanez megismétlődik a templomnál.
Néhány éve “az a szokás” (majd egyszer egy másik blogbejegyzésben kifejtem, hogy miért ver ki a víz ettől a kifejezéstől), hogy nem utaztatják meg a násznépet, vagy ha mégis akkor a templomnál kezdődik a vendégvárás, és a ceremónia végeztével lehet is menni a helyszínre, ahol megtartja nekünk a polgári szertartást egy anyakönyvvezető vagy egy szertartásvezető.
Aztán persze jöhet a csoportkép, csokordobás, kiscsoportos fotózkodás, a vacsi és a dínomdánom…
Mikor 2007-ben elkezdtem szertartásvezetőként tevékenykedni két ok volt, amely miatt szertartásvezetőt választottak a párok.
Az első manapság már ritkaság számba megy, ám a másodikra még mindig sokszor panaszkodnak a párok.
Szerencsére az évek múlásával napvilágot látott egy harmadik indok is, ami megerősítette a szertartásvezetők piaci helyzetét, ez pedig nem más, mint a személyesség.
Bár az anyakönyvvezetők szertartásának ünnepélyesnek kell lennie, a szövege kötött, azon a pár kérésére sem változtathat. Nem is igen lenne rá lehetősége, hisz nagyon sok házasságot köt rövid időn belül, ráadásul nincs is arra kínálkozó alkalma, hogy olyan kapcsolat alakíthasson ki a párral, hogy személyre tudja szabni a szövegét.
Egy jó szertartásvezető ismérve, hogy igyekszik személyes kapcsolatot kialakítani a párokkal, hogy az ezáltal megszerzett tudásanyag birtokában olyan szöveget írhasson, mely valóban a pár életét és személyiségét tudja tükrözni. Így válik az esküvői szertartás egyedivé és élvezhetővé nemcsak a pár, hanem a vendégek számára is.
Jogos a kérdés, hogy akkor a szertartásvezetők kamu esketést bonyolítanak?
A kérdésre egy kérdéssel felelnék.
Attól válik igazivá a házasságotok, hogy a Magyar állam rányomja a bélyegzőjét, vagy attól, hogy azok előtt akiket szerettek és akik szeretnek Titeket, azt mondjátok, hogy “őt választom egy életen át”?
Szóval a lényeg…
Ha a polgári ceremóniát szeretnéd személyessé és egyedivé tenni, akkor keress egy jó szertartásvezetőt, akivel egy hullámhosszon vagytok, akivel úgy is mondhatnám, hogy működik a kémia, ami azért fontos, mert aznap ő lesz a szívetek narrátora, és egyáltalán nem mindegy, hogy ki fogalmazza meg azt a rengeteg dübörgő érzést, mely ott és akkor nagyon kikívánkozik az ember fiából és lányából is.
Ha megtaláltátok az “igazit” akkor a nagy nap előtt bármikor két tanúval mindenképpen fáradjatok be az anyakönyvi hivatalba, hogy a hivatalos házasságkötés is megtörténjen, különben házasságotok nem lesz törvényileg érvényes. A területileg illetékes anyakönyvi hivatalban munkanapon, munkaidőben ezt díjmentesen meg lehet tenni, ha nem kértek plusz szolgáltatásokat (zene, pezsgő, virág), és legalább egyikőtök be van jelentve abba a kerületbe, vagy az adott településre, ahol elvégzik a hivatalos esketést.
És a végére egy gyors gondolat.
A házasság sikerességét sohasem az határozza meg, hogy milyen volt maga a szertartás, vagy az esküvői buli, ettől függetlenül a párok (főleg a menyasszonyok) igen nagy százaléka jogosan vágyik arra, hogy ne csak egy klisé legyen az a mondat, hogy „ez volt életem egyik legszebb napja”.
Hiszek benne, hogy az esküvői közreműködők – a megélhetésük fenntartása mellett – ezért dolgoznak hétvégéről hétvégére.
A választás lehetősége minden pár számára adott.
Lendvai Niki
Szertartásvezető