Bármilyen hihetetlen 2018-ban még mindig vannak olyan esküvők, melyeken ugyan szertartásvezető van jelen, ám ezt teljes titok övezi és szinte a páron kívül senki nem tudja.
Fontos tudni, hogy nagyon sok párban merül fel az a kérdés, hogy ha nem aznap írják alá hivatalosan az anyakönyvet, akkor melyik napot fogják a nagy napnak tartani, vagy nem fogják-e úgy érezni, hogy ez nem az igazi nagy nap.
Mindig el szoktam mondani, hogy ha majd ott lesztek mindenki előtt akiknek fontosak vagytok, és akik fontosak a számotokra, akkor csakis ezt a napot élitek majd meg a “nagy napnak”, mert nem attól válik valósággá, hogy az állam rányomja a bélyegzőjét, hanem attól, hogy a szeretteitek előtt azt mondjátok: őt választom egy életre!
Ettől függetlenül tudom jól, hogy a mai napig vannak olyan emberek, akik a szertartásvezetők létjogosultságát nem hajlandóak elfogadni. Nekem is mondtak már vissza esküvőmet azért, mert az örömapa kijelentette, hogy vagy anyakönyvvezető lesz jelen, vagy nem megy el.
Nem fogok most listát írni arról, hogy mely helyzetben biztosan nem találkozhattok anyakönyvvezetővel, mert térbeli vagy időbeni korlátok elé vannak állítva. Legfőképpen azért nem teszem ezt, mert szeretném megőrizni azon párok titkát, akik a fent említett hozzáállás miatt nem kötötték a családtagok és/vagy barátok orrára, hogy ott és akkor nem a hivatalos esketés zajlik.
Nem szeretem amikor a kamu, hamis vagy álszertartás megnevezést használják a munkámra. Biztosan azért, mert végtelenül romantikus vagyok és nagyon hiszek a kimondott szavak erejében. Én úgy érzem, és persze nyilván ezzel hazabeszélek, de talán ez megbocsájtható nekem, hogy van annak a napnak egy olyan varázsa, amitől úgy érzi menyasszony és vőlegény is, hogy abban pillanatban, ahogy kimondják az igent a vendégek előtt, hirtelen minden helyére kerül. (Fontos megjegyzés, hogy ezt csakis valódi szerelem esetén érzi az ember.)
Egy alkalommal épp megérkeztem egy szertartás helyszínre. Odamentem bemutatkozni a fotósnak, videósnak. Én szeretek a kollégákkal egyeztetni, hogy miként álljunk, hogy tudnak jobb képet csinálni a párról. A videós kolléga nagy hanggal nekikezdett a “kamuszertartás” szövegnek, amit külön imádok egy kollégától hallani. Elmondtam neki, hogy nem fogok vitatkozni vele. Ő ott volt a szerinte “igazi” szertartáson, mondtam neki, hogy csak hallgassa végig amit én mondok, nézzen rá a párra, és döntse el melyiket élték meg igazinak. A szertartás után odajött elnézést kérni, és megkért, hogy adjak neki egy névjegykártyát.
Szerencsére sok kolléga nem így gondolkodik, és azt kell mondjam, hogy számtalan esküvőszervező és ceremóniamester ajánlja inkább a pároknak a szertartásvezető jelenlétét a családi ceremóniára, hogy valóban egyedi és megható szertartásnak lehessenek részesei.
Igazán nem értem azon családtagokat sem, akik ilyen mélyen beleszólnak egy pár nagy napjának alakulásába. Én úgy gondolom, hogy kérni és tanácsolni lehet, de azzal zsarolni valakit, hogy nem leszek jelen az esküvődön ha nem így vagy úgy történnek a dolgok, hát az nem szép dolog. Szerencsére még nem járok hasonló cipőben, de szerintem ezen a téren nem szeretnék ilyen súlyos kijelentéseket tenni majd a gyermekeimnek.
Szóval a titok.
Igen, sokszor annyira titok, hogy két kolléga megy el tanúnak, hogy még a tanúk se legyenek beavatva, nehogy véletlenül elszólják magukat. Nyilván nagyon nehéz rájönni a turpisságra, mert a szertartásvezető megjelenésében hasonló az anyakönyvvezetőhöz. Csinos, szalagja van… 🙂
Van amikor nem titok, de nem mondják el. Ha véletlenül rákérdez valaki, hogy honnan érkeztem, akkor csak annyit mondok, hogy szertartásvezető vagyok és nem vagyok helyhez kötve. Sosem firtatják ennek okát.
És van, amikor pontosan tudja mindenki, hogy a pár már járt a hivatalban, és ez a házasság hivatalosan már megköttetett, így az esküvőjük napján már “csak” egy megerősítő ceremónia történik.
És fura módon nem veszik ezt zokon, nem akarják megúszni, és nem akarnak távol maradni sem.
Az elmúlt sok évben egyszer sem jött oda úgy vendég, hogy “atyaég ez mekkora kamu volt”…
Tudjátok mit szoktak mondani?
“Úristen ez mennyire szép volt! Sosem hallottam ilyen egyedi szöveget! Eddig mindig halálra untam magam a szertartásokon….”
Szóval összefoglalva…
Anyakönyvvezetőre mindenképpen szükségetek lesz. De ha szeretnétek, hogy rólatok szóljon ezen a napon nem csak a buli, de már a szertartás is, akkor válasszatok szertartásvezetőt.
A kedves családnak pedig azt üzenem, hogy ahogy azt is elfogadták, hogy sok fiatal már nem vőfélyt, hanem ceremóniamestert választ, nem videóst, hanem cinematográfust, hogy nem tálszerviz, hanem svédasztal van, úgy legyenek kedvesek lassan elfogadni, hogy egy jó szertartásvezetőnek van helye az esküvőkön.
Béke. Ölelés.
Lendvai Niki
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: